-Odetta figyelj oda!- kiált hirtelen keresztanya és csak arra kapom fel a fejem hogy vérzik az ujjam.
-Jaj.. Bocsánat..- mondom ijedten és egy zsepivel felfogom a vért.
-Várj..- letép egy levelet és ügyesen hozzáerősíti az ujjamhoz- Estére már nyoma se lesz. Csak vigyázz magadra.
-Köszönöm.. Azt hiszem teljesen máshol járok fejben.
-Elképzelhető.. Hozok teát és kiülünk a pavilonba. Pihenünk egy kicsit- mosolyogva feláll én pedig a virágokra pillantok. Mind olyan szép és különleges. Ahogy ott ülök és csak bámulok a színes virágerdőre eszembe jut hogy milyen volt az este és hogy mik történtek. Perry furcsán jó fej volt. Alex totál részeg. Colin pedig folyton eltűnt. Ez mondjuk jól jött hiszen megismertem a suliból mindenkit. Mind olyan kedves és nyitott. Mindenkinek volt hozzám pár kedves szava. Főleg a lányokkal beszélgettem mert ők voltak a józanabbak. Viszont megtudtam hogy ez mindig így megy. Mire észbe kapok keresztanya már a pavilonban ül és rám vár. Gyorsan leporolom magam majd odasétálok. Nincs túl jó idő így a pavilonba betett az inas egy fűtőtestet. Szerintem elég lett volna ő fűtőtestnek.
-Ugye nem csináltál tegnap semmit?- kérdezi miközben én helyet foglalok.
-Nem.. Csak szórakoztunk. És megismertem azokat akik a suliba járnak- látom hogy rosszalló pillantását nem veszi le rólam így megpróbálom terelni a témát- Egyre rosszabb az idő- motyogom majd a teámat bámulom mintha valami érdekes dolog zajlana a csésze mélyén.
-Lassan itt a tél- mondja de semmi érzelmet nem érzek a szavaiban. Akaratlanul felpillantok rá.
-Még nem láttam a kertet télen. Biztos nagyon szép.
-Igen. De ezek a virágok télen is ilyenek és még a hó sem fedi el őket- belekortyol a teába és én is így teszek.
-Kérdezhetek valamit?- kérdezem bizonytalanul hiszen tudom hogy nem lenne szabad.
-Egy kérdésed lehet és semmi több- válaszolja én pedig elkezdek gondolkodni hogy hogyan tudnám megfogalmazni az egyetlen kérdést ami a legjobban érdekel. Sóhajtok egyet ezzel is időt nyerve.
-Mi folyik ebben a házban?- ez nagyjából fedi az összes kérdést amit mellékesen kellene még feltennem. Keresztanya lecsapja a csészét és a teája fele kilötyög. Elég hangos így megremegek.
-Erre nem szándékozok választ adni és el is felejtheted hogy valaha elmondom neked.
-Te mondtad hogy válaszolsz egy kérdésemre és ez az egyetlen kérdés amit fel akartam neked tenni. Azt álmodtam hogy egy zombiszerű lény felém közelít és a tó vizében a tükörkép olyan volt mint apa. Amikor idejöttem aznap nem volt tükörképem amikor belenéztem..
-Nem álmodtad!- a szavamba vágva kiabál- Megszegtél egy szabályt és majdnem meghaltál. Odetta tűrhetetlen a viselkedésed. Kiíratlak az iskolából hogy azok a vadállatok ne vigyenek bele a rosszba..
-Ha tudni akarod már közéjük tartozok. Ez ellen nem tehetsz semmit- mondom kicsit bunkóbb hangon mint kéne- Szeretem Colint és nem szólhatsz bele.
-De igen beleszólok mert nálam laksz. Colin az ellenséged ezt jegyezd meg. Nem szereted. Nem szeretheted!
-Hát ez kész- sóhajtok dühösen és felállok- Akkor hazamegyek.. Vagy mondok jobbat. Colinhoz költözök- határozott léptekkel elindulok a ház felé. Ahogy belépek minden ajtó és ablak bezáródik.
-Nem mész sehova!- mondja egy hang. Az irányába pillantok és az inassal nézek farkasszemet. Érzem hogy nagy bajban vagyok hiszen ha ezt ő mondja akkor csak rosszat jelenthet. Nem mész sehova! Ez az egy mondat visszhangzik a fejemben miközben igyekszek összekapni magam hogy meg tudjam védeni magam ha kell. De beszélni se tudok mert valami fojtó érzés lesz rajtam úrrá így tudom hogy semmi esélyem. Az inas csak gúnyosan mosolyog azon hogy eddig milyen nagy volt a szám most meg milyen szerencsétlen vagyok. Elém lép én pedig reflexből hátrálni kezdek. Mit akar tőlem? Meg akarom kérdezni de nincs hozzá elég erőm.
-Hát gratulálok! Még hogy te fogsz majd segíteni. Jó vicc- nevet majd hátat fordít- Keresztanyád lehet hogy megbolondult. Magadra sem tudsz vigyázni.
-Maga.. miről beszél?- szakad ki belőlem végre de ezt is alig tudom kinyögni.
-Arról hogy te vagy az aki megszabadít minket ettől a rémálomtól ami ebben a városban folyik- válaszolja én pedig összeszedem magam.
-Miért? Mi folyik a városban?- mire választ kaphatnék a kérdésre keresztanya belép és nagyon dühösnek tűnik.
-Hagyd őt békén! Odetta te meg menj fel a szobádba!- nem is kell több. Azonnal felrohanok és bezárkózok a szobámba. Azt se tudom mit tegyek. Lefekszek az ágyra és bámulom a plafont. Nem bírom feldolgozni az infókat. Mi az hogy én szabadítom meg egész Orléans-t a gondjaitól? Teljesen elmerülök a gondolataimban mikor az ablak felől zörgést hallok. Valaki be akar jönni. Felállok és az ablakhoz sétálok. Mikor megpillantom Perryn-t kicsit megnyugszok bár ez ritka pillanat mert általában felkapom a vizet. Kinyitom neki az ablakot ő pedig egy mozdulattal beugrik.
-Miért vagy itt?- kérdezem köszönés nélkül.
-Keresztanyád szólt hogy gáz van. Idejöttem hogy megnézzem jól vagy-e.
-Jól vagyok.. Mondjuk..- lehajtom a fejem- Tudsz rólam mindent.. ugye?- kicsit kapkodom a tekintetem mert zavar minden ami ma történt.
-Tudok.. És elmondok mindent csak nem kéne itt lennünk. Még valaki félbeszakít minket mint általában- válaszolja én pedig egyetértően bólintok.
-Akkor hova menjünk?- oldalra döntöm a fejem és próbálok olvasni az arckifejezéséből.
-Most már nem viszlek sehova. Próbálj meg pihenni és holnap gyere a főtérre a nagy szoborhoz. Ott mindent elmondok.
-Egy főtér nem forgalmas?
-Igen. De nem itt. Az emberek rettegnek így nem lépnek sűrűn a főtér területére.
-És most elmész?- nem tudom miért kérdeztem de totál félreérthető.
-Azt akarod hogy maradjak?- félmosolyt villant és leül- Rendben. Mit szeretnél?- felnéz rám én pedig tanácstalanul összefonom a karom magam előtt.
-Igazából magam sem tudom.. De nem akarok most egyedül lenni- egy nagy sóhajjal leülök az ágyamra.
-Colin gondolom nem jöhet át..
-Perryn.. Légyszi ne provokálj!- figyelmeztető pillantással nézek a szemébe.
-Jó.. De ha egyszer a pasid miért nem vele vagy?- mérgesen nekivágok egy párnát.
-Tudod hogy mi van. Még csak az hiányozna hogy Colint meglássa az inas.. vagy keresztanya..
-Elég kemény dió. De tudom hogy nem vagy hülye. És azt is hogy Colin nem érdemel meg téged..
-Fogd be! Nem tudod hogy milyen szerelmesnek lenni ráadásul azt sem tudod hogy milyen egy normális emberi kapcsolat- kezdek mérges lenni pedig már azt hittem hogy normálisan el tudok beszélgetni vele.
-Gyűlölöm az embereket- megvonja a vállát majd az ékszerekre pillant amiket az asztalomon hagytam- látom eltaláltam az ízlésedet.
-Mert buzi vagy- vonom meg hasonló hanyagsággal a vállam ő pedig felnevet.
-Nem vagyok meleg. Csak van egy barátom aki ért az ékszerekhez. És lány. De bebizonyítom neked hogy nem vagyok meleg- leül mellém az ágyra én meg reflexből felállok.
-El is felejtheted! Nekem barátom van.
-Hát én meg leszarom. Azt hiszed hogy kellenél nekem? Amíg nem hagyod abba a kis színjátékot hogy menő vagy és mindenki imád téged nem is próbálkozok nálad- ő is feláll majd az ablakhoz lép. A szavai nagyon megsértettek. Főleg hogy igaza van.
-A holnap még áll?
-Hát hogy ne. Úgy áll mint Alexnek és Colinnak rád- mondja lazán majd kimászik. Lesokkol amit mond és legszívesebben megfojtanám. Az ablakhoz sietek és megpróbálom fejbe dobni egy ékszerrel ami a kezembe kerül. Kár hogy a legszebb karkötőt találom meg de gondolkodás nélkül utánahajítom.
-Rohadj meg Duval!- kiáltom ő meg röhögve visszafordul és felveszi a karkötőt.
-Hasonló jókat neked is Ismay- erre becsukom az ablakomat és mérgesen a falhoz vágok egy párnát. Mit képzel magáról?! Bejön és összezavar a viselkedésével. Olyan pofátlan és bunkó. De a haja még mindig tökéletes. UTÁLOM!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése